Oxya kilátópont: Erőt adó reggeli után indulunk el felfedezni az előző nap éppen hogy csak megismert Vikos-szurdokot, a Grand Canyon európai kistestvérét. Ha a Monodendrinél induló szurdok 900 méteres sziklafalaival méretében nem is veszi fel a versenyt a Grand Canyonnal, szépsége mindenkit magával ragad. Első megállónk a kanyon közepén található Oxya kilátó, ahonnan ezen a napon először gyönyörködhetünk a Vikos-kanyon elénk táruló fantasztikus panorámájában. Fentről lenézve a hatalmas és mély szakadékba, eláll az ember lélegzete! Itt a legmélyebb a Vikos-kanyon, és innen nyílik az egyik legkülönlegesebb kilátás: a Vikos szurdokába itt fut bele a Gamila és az Astraka csúcsai között elterülő hatalmas mészkőplató vizét levezető óriási mellékvölgy, nagyszerű Y alakot adva ezzel a szurdoknak. Panorámaképbe sűrítve is csak árnyéka köszön vissza a monumentális szurdokvölgynek. A fotószünet után Monodendrit fedezzük fel.
Monodendri: A Vikos-kanyonhoz legközelebb eső falucska, Monodendri jellegzetes település: palazsindelyes, puszta kőfalú házaival szinte beleolvad a sziklás hegyoldalba. A falucska egyike Zagori különleges, tradicionális falvainak, mely a többihez hasonlóan kőből van építve. Nagyon érdekes az építészete, itt tényleg minden kőből van: a házak, a falak, a háztetők, az összes épület, az utak...
Pár kilométerrel feljebb gyalogolva érjük el az újabb kilátópontot az Agia Paraskevi kolostor mellett. Innen nem látszódik olyan szépen a kanyon, de a természet itt is nagyon szép. Maga a kolostor egy picike, kőből összerótt templom kis udvarral. Az igazi kaland azonban a kolostor után jön és csak a legvakmerőbbeknek való! A kolostor után végig lehet sétálni a kanyon peremén egy nagyon keskeny sziklapárkányon, közvetlenül a szakadék mellett! Igazi bátorságpróba, de a lenyűgöző látvány minden viszontagságért kárpótol!
Kokkoros vagy Noutsos híd: Monodendritől elbúcsúzva leautózunk Voidomatis Potamós folyóhoz, bár őszre már kiszárad a medre, de látványa így is lenyűgöző. Zagori területén jellegzetesek az ívelt, kecses kőhidak, melyekből körülbelül 60 van ezen a vadregényes tájon. A falvakat kötötték össze, ugyanis egészen az 1970-es évekig nem voltak itt utak, a hegyi falvakat nagyon nehéz volt elérni. Csodálatos az egész Zagori természete, itt mintha újra egy más világba csöppenne az ember. Az egyik legszebb fekvésű híd az egy ívből álló Kokkoros híd, amely a folyó által faragott két hatalmas sziklafal között húzódik.
Plakidas vagy Kalogeriko híd: Egy újabb varázslatos kőalkotás. Talán formájában ez a legszebb, a híres háromívű, korlátokkal díszített Plakidas híd. Rövid séta után érjük el a hidat. Fentről az ösvényről nyílik talán a leggyönyörűbb látvány a fák koronájába bújó hullámos hídív megkapó képet ad.
Tsepelovo: A Pindosz-hegység eldugott, vadregényes völgyei tucatnyi apró falunak nyújtanak óvó biztonságot és adnak nagyszerű életteret. Itt is azt érezzük, hogy a kőkorszak bizony itt még mindig él! Itt is mindent szürke palakőből faragtak, a bájos házaktól kezdve a karcsún ívelő hidakig! A környék legnépesebb települése Tsepelovo a maga ötszáz lakójával.
Beloi kilátópont: A Vikos-szurdok hatalmas sziklafalain különböző magasságokban kialakult természetes balkonokról lélegzetelállító kilátás nyílik a kanyon egyes részeire. A Monodendrivel szemközti oldalon fekvő, ősrégi, kikövezett, megszámlálhatatlan lépcsőt magába foglaló szamaragoló ösvényéről nevezetes Vradeto falu mellett található Beloi kilátópontot Görögország legpompásabb panorámájaként emlegetik. Napunkat itt fejezzük be, a kilátóteraszról gyönyörködve és élvezve a lemenő nap csodás fényjátékát. Szállásunkra az esti órákban érkezünk vissza.
Szállás: hotelben, ellátás: reggeli