A Dunakanyar talán minden magyarnak megdobogtatja a szívét, ám a legtöbben „csak” fentről ismerik, a hegyekből alá tekintve. Tagadhatatlan, hogy pazar látványt nyújt pl. a Prédikálószékről szemlélve, de csupán kevesen ismerik egy másik perspektívából – egyenesen a vízről. A durván 30 kilométer – a Szobtól Vácig tartó szakasz – szinte minden evezőcsapásnál ámulatba ejti a vállalkozó kedvűeket. Nem is csoda, hiszen olyan látnivalók mellett lapátolunk el, mint a zebegényi Dőry-kastély, a visegrádi Fellegvár, vagy a verőcei Ybl Miklós támfal. Ezeket pedig a természet változatossága még jobban fokozza: szinte eláll a lélegzetünk, amikor a vízen csorogva körülöttünk egyre jobban összezárnak a hegyek; vagy amikor kikötünk a Szentendrei-sziget legészakibb csücskénél, a „szigetcsúcson”. A Duna e rövid, mégis látványban gazdag szakasza tökéletes hely az álmélkodásra és az aktív kikapcsolódásra.
Aki egyszer is hallott már a Gemenci-erdőről, annak legtöbbször a szarvasbőgés jut róla eszébe. De azt már kevesen tudják, hogy ez Közép-Európa legnagyobb ártéri erdeje, ahol a víz folyamatosan alakítja a tájat, és a Duna határozza meg az itt élő növények és állatok életét. Nem csoda hát, hogy bekerült a kedvenceink közé! Nem lehet megunni, hiszen minden alkalommal más arcát mutatja. Hol betérhetsz egy-egy eldugott, vadregényes csatornába, hol pedig a végeérhetetlen homokpartokon sétálhatsz úgy, mintha a tengerparton tennéd… A vízen csorogva pedig megelevenedik körülötted a természet – imitt szürke gémek halásznak, amott pedig robosztus szarvasok robognak át a fák között. A szemfülesek pedig akár elkaphatják azt a pillanatot is, amikor jégmadarak csapnak le a vízbe zsákmányért vagy éppen fekete gólyák lépegetnek a vízben elemózsia után kutatva. Szavakkal leírhatatlan érzés, minden természetkedvelőnek látnia kell legalább egyszer!
A Duna egy másik szakasza is bekerült kedvenceink közé, hiszen hazánk legfiatalabb természetvédelmi területe, a Táti-szigetek csendes, elzárt, vadregényes világa szintén megér egy egynapos kirándulást. A Pilisi Bioszféra Rezervátumban található Táti-szigetcsoport három nagyobb, és egy kisebb szigetből, továbbá több folyamatosan változó zátonyból áll.
A festői szépségű szigetek zártsága és háborítatlansága kedvez a természetes, ártéri növénytakaró fennmaradásának, a védett növények és állatok, különösen a vizes élőhelyeket kedvelő madarak megtelepedésének. Vízitúránkat Tátról kezdjük, és egészen Szobig lapátolunk, így a zárt vízivilágból kiérve már a nagy Dunán folytathatjuk utunkat. Először a roskadozó szénrakodó vízből kimagasló ipari műemléke vonja magára tekintetünket, amelynél fénykorában a Dorogon bányászott és a Duna partjáig szállítószalagon eljuttatott szenet rakták hajóra. A háttérben pedig már feltűnik az Esztergomi Bazilika, amelyet átevezve a Mária Valéria híd alatt ezúttal a vízről csodálhatunk meg. A panoráma leírhatatlan, győződj meg róla a saját szemeddel!
Felvidéken, Forgáchfalva közelében, az Ipoly-hegy alól indul útjára határfolyónk, amely 212 kilométeren át kanyarog, mire a Börzsönyt megkerülve a Dunába torkollik. Hazánk egyik ’legszeszélyesebb folyója’ méltán vívta ki magának az elnevezést, hiszen az év nagy részében csak „pancsolásra” alkalmas, míg egy-egy nagyobb esőzés után többszázszoros különbség mutatkozik a vízállások között.
A vízitúrázók szemében különlegességét azonban nem szezonalitása, hanem az a rengeteg kanyarulat, kavicszátony, vadregényes ártere nyújtja, amely főleg annak köszönhető, hogy egyes szakaszai – szerencsés módon – kimaradtak a szabályozásokból. Éppen ezért hajózásra alkalmatlan, így pedig tökéletes helyszínt biztosít az egyedülálló állat- és növényfajoknak. Az eszményi nyugalmat pedig már csak a folyót körülölelő táj varázsolja leírhatatlanná: evezünk a Kovácspataki-hegyek és a Börzsöny erdős lankái között nyíló Ipoly áttörésen, kikötünk Ipolydamásd határában a bivalyok szomszédságában, majd a torkolathoz érve a folyó építette – tengerparti feelinget kölcsönző – homokfövenyen napozunk. Földi paradicsom azoknak, akik az érintetlen helyek és a vizes élmények nyomába erednek…
Magyarország harmadik leghosszabb folyója Ausztriában a Hochlantsch délkeleti lejtőjénél ered, majd Vas megyében Alsószölnöknél lép hazánk területére, hogy aztán útját folytatva Győrnél a Mosoni-Dunába torkolljon. Érdekessége, hogy az országhatártól számított kb. 125 kilométeres (ún. felső) szakasza többnyire ősállapotúnak mondható, mivel a folyó ezen részét csak kis mértékben szabályozták. A rengeteg kanyarulat, zátony, sziget és a sűrű növényzet miatt nem hajózható, így mindezek tökéletes vízitúrás helyszínné varázsolják. Aki ide látogat egy igazi vadregényes, szilaj folyót talál, amely rengeteg kalanddal kecsegtet: a víz fölé nyúló bokrok, bedőlt fák, kisebb-nagyobb szigetek, zátonyok, hódvárak és uszadék-torlaszok teszik még izgalmassá vízitúránkat. Pihenésképpen pedig elég csak kikötni az egyik zátonyon, tüzet rakni és megsütni néhány szalonnát és hagymát, amelyek előkerülnek batyus csomagunkból. Kell ennél több egy igazi vízitúrára?