Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi vonzza ide a ma emberét, múltidézőül merüljünk el kicsit Lovcsányi Gyula 1881-ben feljegyzett korabeli szavaiban, melyeket Trencsén megye című írása ihletett a téma kapcsán!
„Egy darab történelem ez a vidék: a merre szemünk tekint, mindenütt nagy múltakról szóló emlékeik a hegyormokon. Itt a folyó partja fölött emelkedő kúpok, melyeken romok láthatók, szorítják össze a szűk völgyet, amott a kitágult medencében hosszú sorban vonulnak el a tépett-szaggatott sziklahátak, másutt meg erdős kúpok és kopasz hátak aljában rejtőző csodás művei a természetnek kötik le a figyelmet.”
A Felvidék gyöngyszeme, a Szulyó-hegység látványos sziklavidékével a Kárpátok részét képzi, hegycsúcsai azonban sehol sem érik el az 1000 métert. Éppen ezért sokan választják a környéket egynapos túráik úticéljául. A viszonylag könnyű terep nagycsaládosok által is sűrűn látogatott, a „gyermekek mászókája” becenevet valószínűleg emiatt kaphatta korábban.
 |
 |
A Vág-folyó vidékén húzódó Szulyó-völgy a legpazarabb kilátással kecsegtet minket. Ehhez a Budapesttől mindössze 280 km-nyi távolságra található, Szlovákia északi részén fekvő Szulyóváralját (Súžov-Hravná) kell elsőnek felkeresnünk. A település fölé magasodó Szulyói sziklák ölelik körül ugyanis azt a vadregényes tájat, melyet a legkülönfélébb módon csipkézett meg a természet és az időjárás: az úgynevezett óriások amfiteátrumában találhatjuk magunkat ezután!
A sziklarengetegben látványos kilátópontok, álkarsztos képződmények és barlangok mellett visz utunk. A terület 1929 óta tájvédelmi körzet, melynek bérceiben becslések szerint 92 madárfaj, 33 emlősfaj, valamint sok védett növény él harmóniában.
Szulyó várát 632 méteres magasságban a sziklák tetején, a településtől északnyugatra, már-már elbújva találjuk a hegység mészkő képződményei között. A (legkorábbi említések szerint) 13. századra eredeztethető építmény romjai hegygerincen fekszenek, és mint nehezen megközelíthető része a vidéknek, valószínűsíthető, hogy a környék ékessége eredeti funkciójában is menedékvárul szolgált csupán. Urai (a későbbi Szulyovszky család tagjai) csak veszély esetén vették használatba, maga az épület azonban még 1730-ban is lakható állapotban volt. Egy 18. századi földrengés, majd egy nagyobb tűzvész azonban sokat rontott az állagán, így mára csak maradványaival fogadja látogatóit a szűk sziklalépcső járatain át megközelíthető várrom.
 |
 |
Ajánlom ezt a cikket
